Ismert erdei, valamint hegyi körökben az az általános nézet, hogy mindenkinek van egy hegye, melyre fel kell jutnia ahhoz, hogy megtanulja látni a dolgok lényegét. Az ember változik, a Hegy örök – így mindig lesz mit elsajátítani tőle és általa; például tartást, fegyelmet, alázatot. Julius Kugy szlovén hegymászó, humanista és költő, számos csúcs meghódítója jó száz évvel ezelőtt fogalmazta meg, hogy a csúcsra élni járunk, nem meghalni.

Ha a meredélyekre pillant az ember, klasszikus alpesi tájat lát, ám ha már felkapaszkodik, egy fennsíkon találja magát

A minap levelet hozott a drótposta-galamb; szerzője vándorlás(s)ra invitál a szomszédos Ausztria egy kevésbé vad szegletébe, az Alpok előhegységének is nevezhető Rax lankáira. „Az élmény, a tapasztalás megragadhatatlan, de valódi…” – áll a meghívó végén, ami szerintem már önmagában elég ok arra, hogy csőre töltsem tisztességben megvénült túrabakancsomat.